2014. március 24., hétfő

Hab a torta tetején

hab a torta tetején

 
néha ám az ember érzi
bosszantó, hogy édi-bédi
a híradó minden reggel,
délben, este, mikor felkel,
csúcsra ér, és nyugszik a nap,
miközben a kertek alatt
hírlik, hogy itt januárban
vacognak sok putriházban,
és hírlik, hogy döghúst evett
az egyikben néhány gyerek,
miután anyu és apu,
rájött, hogy a székelykapu
nem táplál, és turul-hegyek
sem szülnek munkahelyeket,
sőt a himnusz is hiába
harsog ám, így szól a fáma,
merthogy az sem táplál sajnos,
és koplalni igen szar - most,
hogy a tévében azt mondják,
jobban teljesít az ország,
és hírlik a kertek alatt,
hogy már megint bőven akadt
a haveroknak nem kevés
kormányzati megrendelés,
és ez a hír még ki se hűl
jön egy újabb: véletlenül
megint jutott jó sok hektár
a szomszéd testvérének tán
néhány tucat trafik mellé,
hogy az ország olyan hellyé
váljék, ahol minden dohány,
narancssárga szívű mokány
magyar gyerekek zsebébe
folyik szépen, és bár vérre
is mehet még ez a játék,
addig minden nap ajándék,
hiszen gazdagszik piszkosul
és mellesleg magasztosul
gábriel arkangyallá ez
a banda, és főhet pálesz
otthon, mert közben a csóró
nép szentül hiszi, a bolygó
legjobb helyén éldegélhet,
noha robotol, szívet, térdet,
gerincet, tüdőt és májat
koptat, gürcöl, de nem lázad,

és hab a torta tetején,

hogy egy álszent és álszerény,
fickó, aki hetet-havat
összehordva szobrot avat,
és stadiont úgy építtet,
ahogy piramist és szfinxet
építtetett egykor ramszesz, 
jól tudván, hogy abból baj lesz,
ha ennek a híre eljut
sok fülbe, hát inkább elfut,
nem hajlandó vitatkozni,
merthogy őt csak obersovszky
kérdezheti a tévében.
nem lesz tévévita, kérem.