HugoStiglitzMedia: február 2014

2014. február 24., hétfő

Mi a gond Paks2-vel (multimédiás verzió)

A szegíny ember, meg a tik

A szegíny ember, meg a tik

(Magyar népmese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegíny ember. Nem volt annak egy garasa se, csak annyi adóssága, mint égen a csillag, meg tengersok gyereke. Az a sok gyerek mind tojást akart enni, és a szegíny ember nem győzte etetni őket.

Volt a szegény embernek egy szomszédja, annak rengeteg tikja. Aszonta egyszer a szomszéd a szegíny embernek: „Nem kéne neked a piacon tikmonyra költened azt a kevés pénzedet! Adok én neked egy tikot, hitelre! Ól is kéne, azt majd én felépítem neked, majd megadod annak is az árát, no meg a tápot is szállítom neked, amivel a tikot eteted! Lesz annyi tikmony, hogy még a piacra is hordhatod árulni!”

Megörült a szegény ember, hogy lesz végre sok tojása, lesz mit adni a tengersok gyereknek, hogy fogják azok majd őt csodálni érte! Megalkudtak a szomszéddal, nekikezdtek ólat építeni a tiknak. De az ól csak nem akart időben elkészülni. A szomszéd egyre csak feljebb srófolta az árat: hol a fa lett drágább, hol meg a szeg.

Aztán egyszer csak megépült az ól, még ha lassabban is, drágábban is; meglett a tik is, a szomszéd meg szorgalmasan szállította a tápot, ahogy megegyeztek. A szegíny embernek nem volt más dolga, mint szedegetni a tojásokat a tik alól, a tikszart meg mind átlapátolta a szomszéd udvarára, mert úgy beszélték meg.

Hanem egyszer a tikos szomszédnak vitája támadt a másik szomszéddal, és a szegíny embert kérte, hogy álljon melléje. Nem akart az sehova se állni, mert a másik szomszéd látta el hússal, nem akart vitába keveredni azzal se. De a tikos szomszéd nem hagyta annyiban a dolgot, ráripakodott a szegíny emberre: „Ha nem állsz mellém, mostantól dupla áron kapod a tápot! Mástól úgyse tudsz venni, köt az egyezség!” Megszomorodott a szegíny ember, hogy így kiszolgáltatta magát az agyafúrt szomszéd kénye-kedvének. Ráadásképpen a tojás ára egyre lejjebb ment a piacon, a szegíny ember meg nyögte a hitelét, fizette a táp árát, így aztán már jóval többe került neki egy tikmony, mint amennyiért a piacon megvehette volna, de kihátrálni már nem lehetett az egyezségből.

Nem volt mit tenni, a szegíny ember nevelgette a tikot, nyögte az adósságot, úgy táncolt, ahogy az agyafúrt szomszéd fütyült neki. Akkor sem szólhatott egy árva szót se, mikor egy reggel a szomszéd szépen odaborította az udvarára az összegyűjtött tikszart, mert ez is része volt az egyezségnek.

A szegíny ember még ma is nyakig ül az adósságban és a szarban, aki nem hiszi, járjon utána!