2014. március 24., hétfő

Hab a torta tetején

hab a torta tetején

 
néha ám az ember érzi
bosszantó, hogy édi-bédi
a híradó minden reggel,
délben, este, mikor felkel,
csúcsra ér, és nyugszik a nap,
miközben a kertek alatt
hírlik, hogy itt januárban
vacognak sok putriházban,
és hírlik, hogy döghúst evett
az egyikben néhány gyerek,
miután anyu és apu,
rájött, hogy a székelykapu
nem táplál, és turul-hegyek
sem szülnek munkahelyeket,
sőt a himnusz is hiába
harsog ám, így szól a fáma,
merthogy az sem táplál sajnos,
és koplalni igen szar - most,
hogy a tévében azt mondják,
jobban teljesít az ország,
és hírlik a kertek alatt,
hogy már megint bőven akadt
a haveroknak nem kevés
kormányzati megrendelés,
és ez a hír még ki se hűl
jön egy újabb: véletlenül
megint jutott jó sok hektár
a szomszéd testvérének tán
néhány tucat trafik mellé,
hogy az ország olyan hellyé
váljék, ahol minden dohány,
narancssárga szívű mokány
magyar gyerekek zsebébe
folyik szépen, és bár vérre
is mehet még ez a játék,
addig minden nap ajándék,
hiszen gazdagszik piszkosul
és mellesleg magasztosul
gábriel arkangyallá ez
a banda, és főhet pálesz
otthon, mert közben a csóró
nép szentül hiszi, a bolygó
legjobb helyén éldegélhet,
noha robotol, szívet, térdet,
gerincet, tüdőt és májat
koptat, gürcöl, de nem lázad,

és hab a torta tetején,

hogy egy álszent és álszerény,
fickó, aki hetet-havat
összehordva szobrot avat,
és stadiont úgy építtet,
ahogy piramist és szfinxet
építtetett egykor ramszesz, 
jól tudván, hogy abból baj lesz,
ha ennek a híre eljut
sok fülbe, hát inkább elfut,
nem hajlandó vitatkozni,
merthogy őt csak obersovszky
kérdezheti a tévében.
nem lesz tévévita, kérem.

2014. február 24., hétfő

Honnan van?


Mi a gond Paks2-vel (multimédiás verzió)


Mi a gond Paks2-vel


A szegíny ember, meg a tik



A szegíny ember, meg a tik

(Magyar népmese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegíny ember. Nem volt annak egy garasa se, csak annyi adóssága, mint égen a csillag, meg tengersok gyereke. Az a sok gyerek mind tojást akart enni, és a szegíny ember nem győzte etetni őket.
Volt a szegény embernek egy szomszédja, annak rengeteg tikja. Aszonta egyszer a szomszéd a szegíny embernek: „Nem kéne neked a piacon tikmonyra költened azt a kevés pénzedet! Adok én neked egy tikot, hitelre! Ól is kéne, azt majd én felépítem neked, majd megadod annak is az árát, no meg a tápot is szállítom neked, amivel a tikot eteted! Lesz annyi tikmony, hogy még a piacra is hordhatod árulni!”
Megörült a szegény ember, hogy lesz végre sok tojása, lesz mit adni a tengersok gyereknek, hogy fogják azok majd őt csodálni érte! Megalkudtak a szomszéddal, nekikezdtek ólat építeni a tiknak. De az ól csak nem akart időben elkészülni. A szomszéd egyre csak feljebb srófolta az árat: hol a fa lett drágább, hol meg a szeg.
Aztán egyszer csak megépült az ól, még ha lassabban is, drágábban is; meglett a tik is, a szomszéd meg szorgalmasan szállította a tápot, ahogy megegyeztek. A szegíny embernek nem volt más dolga, mint szedegetni a tojásokat a tik alól, a tikszart meg mind átlapátolta a szomszéd udvarára, mert úgy beszélték meg.
Hanem egyszer a tikos szomszédnak vitája támadt a másik szomszéddal, és a szegíny embert kérte, hogy álljon melléje. Nem akart az sehova se állni, mert a másik szomszéd látta el hússal, nem akart vitába keveredni azzal se. De a tikos szomszéd nem hagyta annyiban a dolgot, ráripakodott a szegíny emberre: „Ha nem állsz mellém, mostantól dupla áron kapod a tápot! Mástól úgyse tudsz venni, köt az egyezség!” Megszomorodott a szegíny ember, hogy így kiszolgáltatta magát az agyafúrt szomszéd kénye-kedvének. Ráadásképpen a tojás ára egyre lejjebb ment a piacon, a szegíny ember meg nyögte a hitelét, fizette a táp árát, így aztán már jóval többe került neki egy tikmony, mint amennyiért a piacon megvehette volna, de kihátrálni már nem lehetett az egyezségből.
Nem volt mit tenni, a szegíny ember nevelgette a tikot, nyögte az adósságot, úgy táncolt, ahogy az agyafúrt szomszéd fütyült neki. Akkor sem szólhatott egy árva szót se, mikor egy reggel a szomszéd szépen odaborította az udvarára az összegyűjtött tikszart, mert ez is része volt az egyezségnek.
A szegíny ember még ma is nyakig ül az adósságban és a szarban, aki nem hiszi, járjon utána!

2014. február 22., szombat

Viktor


Üzenet az ördögnek (Meghívnám egy italra)


Szavazzon! (2)



Szavazzon! (1)



Ők biztosan